6. fejezet, avagy az Ikrek nagy napja

Bori és Bence egyszerre ébredtek fel, mint eddig minden áldott reggel. Ha netán valamelyik előbb kelne fel, mindig visszaalszik és félszemmel figyeli a másikat, hogy aztán teli mosollyal együtt tudjanak ébredni. Ez a nap végtelenül különleges volt a számukra, hiszen aznap voltak mindketten öt évesek. Egy ikerpár életében ez igen csak nagy esemény. Ketten együtt már tíz évesek, ami nagyon nagy szó. Tavaly még csak 8 évesek voltak, de idén. Hűha. Érettebbnek, felnőttebbnek érezték magukat, mint eddig bármikor. Óriási kiáltással kiugrottak az ágyból és pizsamában, bezsongva berohantak a szülőkhöz. Hajnali 5 óra volt.

Anyuci gyorsan felpattant és kitessékelte a csemetéket a szobából, mert ha Apuci felébred, akkor ott lesz nemulass.

Az tudvalevő, hogy a gyerekek, főként, ha születésnapjuk is van ilyenkor már nem visszaaltathatóak, így ezzel nem is próbálkozott. A körbeugrálásra és a fülsiketítő "szülinapunkvan" kiáltásokra már fel volt készülve. Kivette a hűtőből a vajat, a lekvárt, a mézet, és megkent pár szelet kakaós kalácsot. Mellé kakaót főzött. Porból. Ez volt a szülinapi reggeli. Az ikrek bevetették magukat a TV elé, és vígan lakmároztak, miközben a kedvenc meséjüket nézték. Most Bence is nézhette, nem volt büntetésben. Ma nem.

Anyuci boldog volt, mert már tudta, hogy milyen torta kerül délután az asztalra. Ez nem volt általában így. Az utóbbi születésnapokon bolti torta volt, de se a gyerekek, se Terimama nem szerette. Igaz, Terimama semmit nem szeretett, csak a saját főztjét. Persze nem főzött már, mert hát a dereka... De ezek a torták valóban nem voltak igaziak.

Szóval Anyuci elhatározta, hogy most valami valódit csinál, ahogy régen az ő Anyucija. Persze nem értett hozzá, hogyan kell tortát sütni, mitől lesz könnyű a tészta, mitől emelkedik úgy fel, hogy kerül bele csoki, meg rá is. Szóval nagyon távol állt tőle a sütés.

Pár nappal az ikrek születésnapja előtt elindult, hogy felkeresse azt az embert, aki segíthet neki. Már nem volt olyan nehéz elérni Gour-Mant, mint régebben, mindenki tudott róla. Így csak fel kellett szállnia a trolira, elmenni a végállomásig, ott a kisutcán felsétálni egészen a zöldházig, kétszer jobbrafordulni, majd egyszer balra, és a sarkon az üvegajtón becsöngetni. Itt lakott az ő kedves barátnője, a Zsófi. Na, ő tudja, hogy kell elérni azt az embert.

Egy réges régen bezárt étteremben találkoztak. Nem vihette haza, mert mit szólna Apuci. Ez így lesz jó, meg lehet így is tanulni. Muszáj lesz, különben Terimama megint egész este csak károgni fog. Na, azt már nem.

Gour-Man pedig mesélt. Mert ahogy ő magyarázza a receptet, az mesélés. Ízzel, lélekkel, hogy Anyuci látta maga előtt a folyamatot, érezte az illatot.

Végül pedig elsajátított egy csodát. A Málnapudingos áfonyás csokitortát:

6 főre a következő hozzávalók szükségesek:

• 10 dkg étcsokoládé
• 5 dkg vaj
• 6 dkg cukor
• 2 tojás
• 6 dkg liszt
• csipet só
• 2 tk sütőpor
• 30 dkg málna
• 1 tasak főzés nélküli vaníliás pudingpor
• egy kis doboz áfonya

Az apróra tört csokit a vajjal vízfürdőn megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a két tojás sárgáját (a fehérjét különszedjük, majd még szükség lesz rá), a cukrot is beleszórjuk a csillogósan barna krémünkbe, és jó alaposan, már-már habosra összekeverjük. Ezután hozzákeverjük a lisztet és a sütőport is. Ha ezzel készen vagyunk egy nagyon fényes, sűrű, izgalmas csokimasszát kapunk. A tojásfehérjéből igazi kemény habot verünk, és szépen apránként óvatosan a masszához keverjük. 

Ezután a masszát sütőpapírral kibélelt, vagy kivajazott tortaformába öntjük és 160 °C-ra előmelegített sütőben kb 20-30 perc alatt készre sütjük. Fogpiszkálóval ellenőrizzük, hogy alaposan átsült-e a tészta (beleszúrjuk, ha nem lesz maszatos a pálcika, akkor nyertünk).

Miközben kihűl a tésztánk, a málnát alaposan összetörjük, és a pudingporral összekeverjük. Ezáltal egy igazán kiváló málnakrémet kapunk, amit gyönyörűen fel tudunk kenni a tortára. 

Ezt követően áfonyaszemekkel körbeszórjuk a tetejét, és már készen is vagyunk. A tészta kellemesen csokis, a krém izgalmasan savanykás. Más nem kell egy igazi tortához!

Gour-Man tökéletesen át tudta adni a tortasütés egyszerű, de mégis különleges fortélyait. Anyuci nagyon hálás volt immáron kedvenc hősének, aki habár nem sokat beszélt, de mégis sokat mondott.

Búcsúzóul Anyuci megölelgette, megpuszilgatta, de csak annyira, hogy Gour-Man elpiruljon kicsit.

-Váljék egészségükre! Nagyon boldog születésnapot! - mondta, és kihátrált az étterem hátsóbejáratán.

Anyuci tudta, hogy ezzel nyerni fog. Boldogan szaladt bevásárolni, és közben folyamatosan mondogatta magában a lépéseket. Hiszen ez nem is bonyolult. A gyerekektől megörökölt telimosollyal kezdett neki az előkészületeknek, hogy miközben a gyerkőcök ismét elaludtak a TV előtt megsüthesse a szülinapi tortát.

To be continued...

5. fejezet, avagy a Versenyszellem

Siheder korában hősünket még nem foglalkoztatták olyan dolgok, mint az emberiség főzésszeretetének visszaszerzése, konyhai analfabéták tanítása szakácskönyvet írni-olvasni jól, vagy éppen csak kétségbeesett főznivágyók egyengetése. Sokkal inkább szerette bontogatni szárnyait, fejleszteni főzési képességeit, kielégíteni gasztrovágyait. Egyszóval ott főzött, ahol tudott és engedték.

Ezen megfontolásból sűrűn vett részt különböző megmérettetésen, versenyen, ahol a mai világ főzni tudó és ezt megmutatni akaró emberkéi gyűltek össze, hogy egymás ízlelőbimbóját megcsiklandozva elvigyék az Arany Fakanalat. A kicsi Gour-Mannak már négy volt ebből a díjból. Azért csak négy, mert kettőt elkártyázott, egyet pedig elajándékozott egy lánynak, aki egyszer kiváló mustáros-vajas kenyeret készített. Mindemellett világraszólóan meseszép volt. Tehát négy trófea maradt neki, ami, ha azt vesszük, hogy a világ legelismertebb szakácsainak is maximum kettő volt, igencsak figyelemre méltó teljesítmény.

A verseny, mint mindig, különleges volt. Fűszerek tömkelege, pirított hagyma, sült szalonna és friss zöldségek illata zengte be a területet. Aki csak arra merészkedett összecsordult nyállal próbált mélyeket szippantani a telített levegőbe. Körülbelül 10-15 fiatal, öreg, férfi, nő kavargatta a kondérját, kóstolgatta főztjét, és árgus szemekkel leste a szomszédját, hogy ki, hogyan, mit, meddig készíti. Ennyi ember volt csak, aki kimert állni főzőtudományával a publikum elé. A boldog zsűri pedig várta, hogy elkészüljenek a csodák, hogy degeszre kóstolhassák magukat. Nagy nap volt ez számukra is: végre ehettek valódi ízeket.

A verseny során sorra hullottak ki a különböző pástétomok, főzelékek, pecsenyék, míg végül csak két nagyreményű harcos maradt a konyhaasztalon túl. Hősünk, aki ekkor még nem használta jólcsengő Gour-Man nevét, és egy Lipót nevű fiatalember, aki mindenáron be szerette volna bizonyítani rátermettségét.
Mindketten igazán odatették magukat, zakatolt a konyhakés, rotyogott a lábos, főződött a főzendő, de a tapasztalat és a veleszületett tehetség az ifjú Gour-Man számára kedvezett. Lipót már az első késsuhintásnál látta, hogy nem sok esélye van, holott eddig egészen magabiztosan tört előre. De be kell látni, amit be kell látni. "Ebből a srácból egyszer még nagy konyha-hős lesz" - mormogta maga elé tudat alatt prognosztizálva.

A zsűrinek sem volt kétsége, hogy a két kiváló étel közül melyik az, amelyik a győztes trófeát kapja. A győztes étel pedig nem volt más, mint egy parádés Tárkonyos csirkés-tarjás töltöttmuffin. Lipót különleges Camambert-es töltöttcsirkéje sem volt piskóta, de nem lepődött meg senki, amikor szoros pontozás mellett a muffin aratta le a babérokat.
A fiatal többszörös bajnokunk nem is titkolta, hogyan készítette el ezt a fogását, remélte, sokan ellesik könnyed mozdulatait, így folyamatosan, már-már tanári előadásmóddal kommentálta, hogy mit, hogyan készít:

6 személyre ezeket az alapanyagokat kell előkészíteni:
15 dkg vaj a tésztához (kicsit legyen több, mert kell a kikenéshez is) + 2 dkg a töltelékhez
37 dkg liszt
1 szép szál póréhagyma
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál tárkony
60 dkg csirkemell
30 dkg főtt tarja
20 dkg trappista sajt
só, bors
1 db tojás
2 ek tejszín

Ha ez mind megvan, akkor már csak össze kell rakni, amink van:
A vajat 1,6 dl vízzel felforraljuk, majd a tűzről levéve a liszttel és a sóval elkeverjük, majd egy kellemesen csillogó tésztát gyúrunk belőle. Lényeg, hogy lágy és rugalmas legyen!

Ekkor begyújtjuk a sütőt és 160 °C-ra jól előmelegítjük.
Egy hetyke lábosban vajat olvasztunk, és a felkarikázott póréhagymát rádobjuk fonnyadni. Rányomjuk a fokhagymát, megszórjuk a tárkonnyal, és 6-7 percig pároljuk ebben a formában. Miközben félretesszük hűlni, hozzálátunk a csirkemell és a tarja felkockázásához, majd a húst jól összedolgozzuk a hagymás keverékünkkel, majd meghintjük sóval-borssal, ahogy mondják, ízlés szerint, majd az egészet nyakon szórjuk darált sajttal, és visszatesszük a tűzre, hogy a sajt beleolvadjon.

A tésztát újra elővesszük, és ketté szedjük (a pite alja és teteje). Lisztes deszkán vékonyra nyújtjuk, majd a muffinsütő formájának megfelelő korongokra szeljük, és a kivajazott formát kibéleljük a tésztánkkal. A tészta másik felét kisebb korongokra, de hasonló módon szeljük.
A jól összeállt töltelékkel alaposan megtöltjük a kosárkákat, majd a kisebb  lapocskákkal lefedjük, a széleket jól összenyomkodjuk.
Villával megszurkáljuk a tetejét és tojásos-tejszínes keverékkel alaposan bekenjük.

Sütőben aranybarnulásig sütjük, és már készen is van ez a kitűnően friss, mindenkor fogyasztható csemege.

Az ifjú átvette a díját a jóllakott zsűritől, ám azon nyomban, egy szó nélkül a szomorkodó Lipót kezébe nyomta és gratulált neki. Átadta a stafétát. Jobban örül, ha a társa (is) örül. Ilyen ember volt ő. Már akkor is.

A nyálcsorgató közönség nem győzte tapsviharral ünnepelni a két győztest. A kíváncsi emberek kérdésekkel bombázták a fiatalembert:
- Mit üzen azoknak, akik ki fogják próbálni a receptjét?
- Váljék egészségükre! - mondta kicsit elpirulva, mert nem hitte volna, hogy ilyen hatással lehet az emberekre. Akkor még nem hitte...

To be continued....

4. fejezet, avagy Rambó bevetésen

Kelemen Pistit az egész családja gyerekként kezelte, pedig már 10 éves is elmúlt. Már majdnem egy hete! Pistikének, Pityunak, Tökinek vagy éppen Öcsinek szólitották mindig. Nem szerette ezeket a gyermeki, lekezelő, bugyuta megnevezéseket. Önmagát - azóta, hogy a TV-ben látta azt a lövöldözős, izmos, felnőttet -  Rambónak nevezte. Ez a név nagyon passzolt hozzá, hiszen ugyanolyan izmosnak és vagánynak érezte magát, mint a valódi Rambo.

Szóval Rambó nem szerette, ha gyereknek nézik, éppen ezért igyekezett önállóvá vállni, hogy egyszer majd ő is a dzsungelt járhassa piros fejpánttal (a piros fejpántot már beszerezte két hete). Ebben a korban már eléggé érett volt ahhoz, hogy tudja, hogy az önállóvá váláshoz meg kell tanulnia önmagáról gondoskodnia. A dzsungelben lehet, hogy van sok lőszer, meg búvóhely, de mit lehet ott enni? Meg kell tanulni ételt készíteni! Szorgosan sürgött a konyhában, azokon a napokon amikor éppen nem volt büntetésben. A hét ezen napján mindig tökéletesítette főzőtudományát. Mindent meg tudott főzni. Papírt, sarat, játékkatonát, cipőkrémet, de a legbüszkébb a filctollakra volt. Már-már ínycsiklandozó színeket hozott létre egyes egyedül azáltal, hogy forró vízbe különböző tollakat rakott. Nagy odafigyelést és precizitást igényelt, mert nem volt mindegy, hogy milyen tollakat rakott milyen sorrendben a forró vízbe.

Sajnos környezete nem nagyon díjazta főzőtudományát, ezért mindig büntetést kapott. Rambó viszont tudta, hogy csak nem akarják, hogy itt hagyja szüleit védtelenül. De neki nem volt választása. A küldetés az küldetés, ezért nem hagyhatja abba önnön maga képzését.

Segítségre volt szüksége, méghozzá egy rendes felnőttől. Mikulás hanyagsága óta nem hitt a levélírásban, így csak egy módja volt elérni Gour-Man bácsit (Rambo után ő volt a másik kedvenc hőse): hagyni kell neki egy félreérthetetlen jelet. Kiszökött a játszótérre, és a körhinta közepére helyezte a híres filctoll-levesét, mellébiggyesztve a címét. Tudta, hogy ha létezik a gasztro-szuperhős, akkod ez nem kerülheti el figyelmét.

Rambónak nem is kellett csalódnia. Hamarosan egy papírrepülő szállt be az ablakán, amelyben Gour-Man Jelzett, hogy megkapta az üzenetet és hamarosan érkezik, ne ijedjen majd meg. Rambó ezen mosolygott kicsit, hiszen ő sosem ijed meg senkitől.

Gour-Man pedig megérkezett, és egy igazi dzsungelharcosoknak való sütemény recepjével felszerelkezve lépett be az ajtón. Rambó pedig örömmel figyelte, hogyan készül az az étel, amelyet majd az erdőben fog mindig enni. 

Ez pedig nem más, mint a Csokis-kakaós muffin vanilia fagyival és piros gyümölcsökkel.

A hozzávalókat Gour-Man szépen kirakta az asztalra. 4 személyre számolva a következő alapanyagok szükségesek:

• 100 g vaj
• 4 evőkanál kakaópor
• 150 g jó minőségű étcsokoládé
• 4 tojás, (ebből kettőnek csak a fehérje kell majd)
• 120 g cukor
• 100 g liszt
• vanília fagyi
• bármilyen gyümölcs (jelen esetben piros gyümölcsök)

Ha az alapanyagok megvannak, gyerekjáték összerakni ezt a sütit. Nem kell mást csinálni, mint a vajat és a csokit vízfürdőn megolvasztjuk, majd miközben hűl, a két tojást, a két tojásfehérjét valamint a cukrot, jó alaposan felverjük, lehetőleg habverővel. Ezt az egyveleget, valamint a lisztet a kihűlt csokihoz keverjük, és jól elegyengetjük.

A sütőt 160 °C-ra előmelegítjük, közben a muffin formákat alaposan kivajazzuk, és kakaóval még alaposabban "kilisztezzük". Ezután a csokimasszát beletöltjük a formákba.

Körülbelül 12 perc alatt gyönyörűen elkészül. Vaníliafagyival és gyümölcsökkel körítve tálaljuk és fogyasztjuk.

Rambó boldog volt, és már majszolta is a sütit. Tudta, ha ezt a szülők meglátják, el fogják engedni a dzsungelbe. Teli szájjal megköszönte Gour-Mannak a segítséget, és biztosította róla, hogy most már hisz benne.

Hősünk pedig összepakolt a konyhában, hogy ne ezen múljon Rambó délutáni büntetésének mértéke, és továbblépett, hogy még több embernek megtanítsa, hogy főzni tulajdonképpen remek dolog.

Az ajtóból még visszanézett, de Rambó már a kedvenc Rambo filmjét nézte.

-Váljék egészségedre. - mosolyogta maga elé Gour-Man és továbbállt.

To be continued....

3. fejezet, avagy Anyu zöldséges csirkespagettije

Gour-Man elégedetten pakolászott rejtekhelyén, hiszen az elmúlt időszakban rengeteg embernek tudott segíteni, és egyre többször érzi a házikoszt illatát az utcán. Ez örömmel töltötte el. De még koránt sincs vége a küldetésnek, hiszen annyi, de annyi otthonba kell visszavarázsolnia a főzés szeretetét.

Még mindig megremegett, amikor elsétált egy gyorsétterem előtt és látta, hogy még mindig tele van emberekkel. Szomorú volt tőle. Ez ellen kezdett el harcolni.

Receptkönyveit pakolászva elmerengett, hogy és mikor kezdte ezt az egész mókát. Mosolygott, mert fogalma sem volt. Egyszer csak azon kapta magát, hogy feladta eredeti identitását, és Gour-Manként folytatta pályafutását. Igaz, eredeti pályafutása messze volt a konyhától, de számára mindig a sütés-főzés volt az igazi életpálya. Igaz, ez az irodában csak elmélkedés, tervszövögetés volt, de ennek köszönhette e nemes elhatározást, ami most milliók (de legalább százezrek) életét tette és teszi jobbá, vidámabbá.

Szóval pakolászta a recepteket és nosztalgiázott. Kezébe akadt egy réges-régi, elfelejtettnek hitt recipe. Ezt a különleges ételt még anyukája tanította neki, ezáltal különösen kedves volt szívének. Különleges alkalom kell ahhoz, hogy ezt továbbadja valakinek. Vagy, ha nem is különleges, de bármilyen. Gour-Man igazából nem spilázza túl ezeket a dolgokat. Ha valakinek szüksége van segítségre, segít. Akár anyuka receptjét is boldogan megosztja a rászorulókkal. Végigolvasta a receptet, közben nagyokat nyelt. Korgó gyomra elnyomta a kinti utca zaját. De ez boldog korgás volt. Hiszen fejben már főzött, és tudta hogy hamarosan valóban megfőzi ezt a csodát.

Ekkor valaki becsúsztatott egy papírost az ajtaja alatt. Gour-Man mosolyogva felvette gasztro-szuperhősi jelmezét, kiválasztotta legkedvesebb fakanalát, és fütyörészve lépett ki az ajtón, miközben elkezdte átolvasni, hogy ki a mai segélykérő, aki a véletlen folytán egy csodálatos étellel lesz gazdagabb.

Bozóki Ági húszasévei végefelét járta, és már nagyon vágyott egy olyan kapcsolatra, ahol már úgy képzelheti el magát esküvői ruhában, hogy valóban esküvői ruhában van. Gyerekeket is akart. Ennek a vágynak nem is lett volna semmi ellene, hiszen nagyon szép lány rengeteg udvarlóval maga körül. De valamiért még nem érezte, hogy a kapcsolata elérte volna azt a pontot, hogy komolyabbra forduljon. Ennek pontosan tudta az okát: pocsék módon főzött. Ő pedig, ha már ott tart az élete szeretne nagyon jó, de legalább remekül főzni. Ági lelkesen próbálkozott, de az égett pirítóson és a kenőccsé főzött tésztán kívül semmi ehetőt nem tudott készíteni.

Tudta, hogy segítségre van szüksége, mert most egy olyan fiúval jár, aki minden szempontból megfelelne neki. Szerette Ágit. A lány pedig emiatt meg akart tanulni igazán főzni. Gour-Man az egyetlen ember, aki ilyen helyzetben szóba jöhet, elvégre vészhelyzetről van szó.

Hősünk pedig tudta, hogy mi az a vészhelyzet, elvégre ez volt a specialitása. Pont kapóra jött az anyuka receptje. Ez megold minden problémát. Elvégre az Anyu zöldséges csirkespagettije minden ízlést tökéletesen kielégít, miközben láthatatlanul is megtanít a konyhatechnológia élvezetére. Útközben beszerezte a hozzávalókat:

csirkemell

bacon/kolozsvári szalonna

vöröshagyma, fokhagyma

piros húsos paprika

alma

csemege uborka

paradicsom

paradicsompüré

só, bors, majoranna

fehérbor

tejszín

spagetti tészta

sajt

Ágihoz érve, rögtön nekiálltak a munkának, elvégre hamarosan beesteledik és jön a randevú. Nem lenne szerencsés összeakadni a delikvenssel, elvégre itt akár házasság is lehet a történet vége, azzal pedig nem viccelünk. Így hát közösen, hatékonyan elkészítették ezt a kitűnő fogást.

A csirkét, szalonnát vékony csíkokra, a zöldségeket és az almát apró kockákra vágták.

A szalonnát kiolvasztották vékony olajon, majd a hagymákat a keletkezett szalonnás zsíron megfonnyasztották. Erre ráhelyezték a csirkecsíkokat, amiket fehéredésig megsütöttek. Ezt követően sóval, borssal, majorannával megfűszerezték, majd a felkockázott hozzávalókat hozzáöntötték. A keletkezett egyveleget a paradicsompürével és egy pohár fehérborral tették különlegessé, és így rottyasztották tovább. Amikor a hús kellően megpuhult, hozzáöntötték a tejszínt, és még egy rotty erejéig a lángon hagyták.

Mindeközben a spagetti tésztát sós, olajos vízben megfőzték, és mikor mindkettő edényben elkészült az étel, hozzáláttak egyesíteni őket.

Hőálló edényt, vagyis jénait vettek elő és szépen rétegesen felhalmozták, telepakolták a tálat. Alulra tészta került, rá egy adag húsos missung, reszelt sajt, majd megint tészta. Egészen addig, amíg el nem fogyott a hús. Zárásként tészta és sajt került a tálba, majd egy kevés tejszínnel jól nyakon öntötték az egészet.

Forró sütőbe tették (ezért kellett a jénai) és addig sütötték, amíg a teteje szépen meg nem pirult.

Miután végeztek, Gour-Man összepakolt gyorsan, elbúcsúzott az örömkönnyekkel, szerelemtől pironkodó kislánytól, és továbbsietett, hogy a következő kedves receptjét megossza egy rászorulóval.

Az ajtóból még egy utolsó szerény mondatra visszafordult:

-Váljék egészségetekre!

Tudta, hogy ismét sikerült jót tennie egy emberrel, és ezzel a felemelő érzéssel tűnt tova az illatfelhőben...

To be continued...